A Waldorf óvodai nevelés alapgondolatai
A Waldorf óvodapedagógia a későbbi egészséges életvitelt akarja megalapozni munkájával, így e tevékenységek eredményei csak későbbi életszakaszokban mutatkoznak meg teljes mértékben. A pedagógus ítélet és előítélet mentes megfigyeléseiből tudja meg, hogy mire van szüksége a gyereknek, s ezek nemcsak szóbeliek, hanem igen sokrétűek: például a test-meleg, az egészség-betegség jelei, a lelki állapotok megnyilvánulásai s a tudati fejlődés megtapasztalható mozzanatai. A nehézségeket leküzdő szeretetteljes együttélést vállal a gyerekekkel, amelyben a gyerek emberi méltóságát megőrizheti. A cselekvés, az érzés és a gondolkodás fejlődésében az óvónő védi a gyerek saját érésének és kibontakozásának tempóját, óvni kívánja a gyerek fejlődő belső világát, elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt.
A Waldorf óvodapedagógia ebben az életkorban mellőzni szeretné:
- A példakép és tapasztalati tartalmak hiányát.
- Az idő előtti, túl korai fejlesztést.
- A tevékenységekben vagy más módon megnyilvánuló egyoldalúságot.
- A gyereket körülvevő s rá ható idegességet, hajszoltságot, s az ebből fakadó kezdeményezési kedv hiányát.
- A rossz példák követését, s ez által a nem egészséges testi-lelki diszpozíciók megtanulását.
- Az elidegenedést (például a természeti és az emberi világ, az ember és ember közötti kapcsolatok átláthatatlanságát;
- Az emberi munka és a mindennapi szükségletek közötti összefüggés megtapasztalhatatlanságát).
- A magányosságot (ha a gyerek nem oszthatja meg belső élményeit mással).
A Waldorf óvoda, mint burok – érzelmi biztonság – áttekinthető világ
A Waldorf óvoda minden apró mozzanatával a kisgyerek életformáját szolgálja. Igyekszik jó minőségű táplálékot adni a gyerektestének, lelkének, egész személyiségének. A gondozás szeretetteljes tevékenységei (a testápolás, a táplálkozás, a melegen tartás, az öltözködés-öltöztetés) nemcsak a gyerek fizikai szükségleteit elégítik ki, hanem egyben a lelkét is ápolják, növelik biztonságérzetét. Fejlődése során a gyerek egyre önállóbban látja el testi szükségleteit, majd az óvónő mintáját követve, felajánlja segítségét a kicsiknek. A családias kapcsolat az egész csoportot átöleli.
A Waldorf óvoda áttekintetővé teszi a mindennapi cselekvések világát a gyerek körül, az életünket és világunkat átszövő összefüggéseket megkísérli érzékelhetővé és tapasztalhatóvá tenni a gyerek számára. A gyerek látja a felnőtt tevékenységében, hogy mi miből lesz (kenyér a búzából, stb.), így a későbbi életkorokban is otthonosan mozog az őt körülvevő világban, s nem lép fel az áthatolhatatlan elidegenítő érzés.
Óvni szeretné a gyerekkort, hogy a gyerek csak lassan ébredjen fel a kreatív erőket felszabadító, képdús gyermeki álomvilágból. Ennek az a célja, hogy az „ébredés” után viszont valóban önállóan, biztosan, erőteljesen, éberen tudjon élni a világban.
A Waldorf nevelés a gyerek individuális fejlődését differenciált módon segíti, lehetőséget ad valódi közösség létrehozására, amelyben minden gyermeki személyiségre szükség van. Ezáltal, hogy mindenkinek van szerepe, a „mindenkire szükség van” élmény és a szolidaritás érzése végigkíséri őket kibontakozó életük során.
A Waldorf óvodák csoportjai életkorilag vegyes csoportok. Ezzel nem törik meg a család természetes közegét, másrészt a nagyobb gyerekek természetes módon hagyományozzák át a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét az utánzás által az utánuk következőkre.
Ritmusok a Waldorf óvodában
A kisgyerek saját testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf óvodapedagógia ezt a folyamatot úgy segíti elő, hogy a gyerek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja. A Waldorf óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés én-erősítő, szorongásoldó hatásával. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Egészséges változásban élhetik át a gyerekek az elfeledésből lassan felmerülő felismerést, az örömteljes várakozás szakaszainak végén a beteljesülést.
Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai s az ezzel összefüggő emberi munkák. A csoportszobában tükröződnie kell az adott évszak hangulatának és az évkörön belüli ünnep jellegzetességének. Ez megjelenhet a képválasztásban, a szimbólumokban (egy-egy képzőművészeti alkotás reprodukciója képeslap nagyságban); a virág vagy a termés díszekben; a használatban lévő anyagok, terítők színeiben.
