A Waldorf gimnáziumról
A kamaszkorban az az igény ébred a gyerekben, hogy mindenestül megtapasztalja és felfogja a megismerhető világot és a teljes emberi életet. Elérte azt az érettségi fokot az ember, hogy a dolgok iránti, valóban mélyreható érdeklődése kialakulhat. Hogy ez meg is történjen, olyan nevelőkre van szükség, akik nem tekintélyelvi alapon, hanem a kölcsönös, jó lelki kapcsolat ápolásával vezetik el a serdülőt azokhoz a felismerésekhez és cselekvésekhez, amelyek értelmessé teszik a létet.
Összefoglalva tehát, serdülő korban, amikor a tanár a tekintélyelvről lemondva, közvetlen emberi kapcsolatot alakít ki a tanítás során diákjával, gyakorlatilag az érdeklődés elmélyítése zajlik a világ dolgai és a többi ember életviszonyai iránt.
A serdülőkor válságain csak azelőtt lehet úrrá lenni, hogy kitörnének. Az iskolaéveknek nagy a jelentősége: ha az első osztálytól a szeretett tekintély, az osztálytanító, és az osztályközösség védelme alatt élheti át a 9. és a 12. életév válságát, ha a megfelelő lelki táplálékon növekedhet, akkor önállósággal és erőteljes érdeklődéssel fölfegyverezve vághat neki a pubertás fordulatának. Az ifjúkor belső fejlődése szempontjából a legfontosabb a folyamatos kapcsolat felelősségérzettől áthatott felnőtt emberekkel.
Vannak olyan fontos lelki készségek, amelyek az emberben rendszerint csak az ifjúkorban alakulnak ki. Ilyen például az egyéni érdeklődés, a személyes ízlés kifejlesztésének képessége, és az önálló ítéletalkotásra való törekvés a megismerés kérdéseiben. Az a tanítás, melyben a Waldorf Iskola 9-12. osztályos tanulói részesülnek, segítséget jelent abban, hogyan találjon rá az egyes ember a mai kor erős hatásainak áradatában a saját egyéni életstílusára, saját individuális útjára az életben.
A tudományos attitűd
A Waldorf Iskola oktatása hozzájárul egy olyan életmagatartás alapjainak lerakásához, amely nemcsak a felületen, hanem mélységeiben is tudományos (nem ad teret az előítéleteknek, a nyugodt vizsgálódást nem zavarhatják meg emóciók).
A tanítást szaktanárok veszik át. A tanárnak már nincs magától értetődő tekintélye, fontos, hogy a diákok tiszteljék szakmai ismereteit és pedagógiai képességeit. Készen kell állnia arra, hogy szakmai és emberi síkon egyaránt számot tudjon adni mindarról, amit mond. Minden kijelentését kétségbe lehet vonni, és minden megalapozott kérdés méltó arra, hogy foglalkozzanak vele. Így az órák része gyakran a beszélgetés és a vita.
A természettudományos tárgyak alkalmasak a megfigyelési és gondolkodási készség gyakorlására. Fontos a kísérletek pontos kivitelezése, megfigyelése, következtetések levonása. A matematikában a megértés áll mindenek felett.
A humán tudományos tárgyakban az a feladat, hogy segítsünk a diákoknak felülemelkedni szubjektív rokon- és ellenszenveiken, másrészt pedig megpróbáljunk létrehozni bennük egy olyan, megismerésen alapuló érzékenységet az emberi sorsok iránt, melyről addig nem volt tudomásuk, vagy nemigen törődtek vele. Más szóval, az emocionális szférában is objektív magatartásra törekszünk.
A felső tagozatos években nagyon terjedelmes a tananyag, ami megköveteli, hogy önállóan dolgozzanak az epocha füzeteken, házi feladatokon, beszámolókon. A 12. osztályban egy éves egyéni munkát készítenek a diákok általuk választott témában.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdettől Waldorf Iskolába járó gyerekeket éber kritikusság jellemzi, aktívan vesznek részt a munkában, izgalommal néznek elébe mindannak az anyagnak és új perspektívának, amely a felsőbb osztályokban várja őket. Igénylik azt, hogy a megismerés kérdéseiben saját ítéletet alkossanak, és ez gyakran arra vezet, hogy szabad idejükben is tudományos érdeklődésüknek hódolnak. Mindez annak a következménye, hogy intellektusukat nem vették idő előtt igénybe, és nem kellett túl korán sok absztrakt tudást befogadniuk.
A művészet szerepe a felső tagozaton
A művészeti oktatás (euritmia, festés, versmondás, rajzolás, zene, kézimunka, kézművesség) a 12. osztályig a tudományos követelmények ellensúlyaként hat. A művészettörténet külön tantárgy.
A diákok tapasztalják, hogy egyre gazdagabb, sokoldalúbb lesz az életük, ha művészileg tevékenykednek, és megtanulják a művészetet szemlélni. Ezáltal több lehetőségük lesz arra, hogy megértsék, élvezzék, megalapozottan ítéljék meg a dolgokat, és idővel egyéni ízlést és életstílust alakítsanak ki.
9. osztály
A kilencedik osztályban a tudatosság van születőben, ennek megfelelően a tananyagot is ehhez igazítjuk. Ennek a korosztálynak ideálokra van szüksége, szerepekre, amelyekkel azonosulva megéli, tudatosítja létezését. A történelemhez a jelen problémái, történései felől közelítünk. A művészettörténet, mint új tantárgy, központi jelentőségű. A szobrászat és a festészet remekművei olyan világot nyitnak ki, melyben a szabadság és a szépség átélhető
10. osztály
A tizedik osztály, a tizenhat éves életkor az ember magára találásának kora. Ezt az évet ok-okozati gondolkodás, a törvényszerűségek analitikus vizsgálata hatja át. A világra már nem “hogyan”-nal, hanem “miért”-tel kérdezünk.
11. osztály
12. osztály
A tizenkettedik osztály a vizsgázás, a kockázatvállalás, az önmagunkba nézés ideje. A Waldorf iskolából kikerülő felnőttek ebben az életkorban jelölik ki maguk számára azt az utat, melyet követve képesek lesznek a világért tenni, s azt szabadon átalakítani, változtatni.
A tanulók Waldorf-iskolai tanulmányaikat az utolsó évben egy önállóan választott téma elméleti és gyakorlati kidolgozásával zárják. Ennek eredménye egy záró dolgozat és az azzal kapcsolatos gyakorlati munka vagy mű.
13. osztály
A tizenharmadik osztályban a fiatalok felkészülnek az érettségi vizsgára és az egyetemi, főiskolai felvételikre. Ebben az évben már csak az ehhez szükséges tantárgyakat tanulják. A gimnáziumi években is folytatódik a kézimunka és a kézműves tevékenység.
