Gerliczki József Istvánné, Ági vagyok. A Nyíregyházi Waldorf Iskolában dolgozom osztálytanítóként. Immár a harmadik osztályomat kísérem végig az első osztálytól nyolc teljes éven át.A Waldorf pedagógiával egy előadáson ismerkedtem meg.

Vekerdy Tamás beszélt a tőle megszokott lelkesültséggel az óvodáról és az utána következő, nyolc évig tartó osztálytanítói időszakról. Az előadás alatt végig arra gondoltam, hogy  pontosan így vélekedem a pedagógiáról, ahogy most azt itt hallom, de osztálytanító nem lehetek  több okból sem. Például nincs elég tudásom és tehetségem sem ehhez a szerteágazó munkához, és amúgy sem lesz ilyen iskola ebben a városban.

Pár évvel később másként alakultak a dolgok. Egy bátor szülőpár Waldorf iskola szervezésébe fogott s a férjemmel csatlakoztunk a maroknyi szülői csapathoz.

Sok kedves, romantikus és még több kevésbé könnyű pillanat után megalapítottuk a Nyíregyházi Szabad Waldorf Óvoda és Általános Iskolát, később Gimnáziumot is.

Személyes életünkbe nagyon sok örömöt hozott a Waldorf iskolai szülői lét. Sok, egész életére meghatározó élményt adtak gyermekünknek a tanítói.

Az iskola alapítása után  előadásokon, olvasmányokon keresztül ismerkedtünk mi szülők is ezzel a pedagógiával. Ez is sokat segített abban, hogy támogatni tudjuk az osztálytanítóinkat a munkájukban.

A sors úgy hozta, hogy két év múltán először napközisként, majd osztálytanítóként csatlakozhattam az iskola nevelő testületéhez,   ezzel párhuzamosan jelentkeztem a Waldorf Tanárképzésre is.

Munkám során mindig is a szeretve nevelés fontossága lebegett a szemem előtt, azt gondoltam, hogy a tanulás fontos feltétele, hogy a gyerekek biztonságban, elfogadó légkörben nevelkedhessenek. Azt is tudtam, hogy az érzelmek és az akarat nevelése ugyan olyan fontos, mint a gondolkozás fejlesztése. Akkoriban olvashattuk az első kutatási eredményeket az érzelmi intelligencia jelentőségéről.

Waldorf tanulmányaim bebizonyították, hogy az eredeti elgondolásaim alapvetően helyesek voltak, de megmutatták  az ember megismerésének egy általam addig fel nem fedezett útját is, amely egy életre szóló tanulás távlatait nyitotta meg előttem.

Vekerdy Tamás azt mondta azon az emlékezetes előadásán, hogy az osztálytanító legfontosabb dolga lelkesülten felnézni a csillagos égre az osztályával. Távlatokat nyitott ez a gondolat –amelyet természetesen nem szó szerint értelmeztem . Ennek szellemében dolgozom a mindennapokban:igyekszem megőrizni a gyerekek érdeklődését, sok személyes tapasztalat megszerzéséhez vezetem őket a különböző tantárgyak keretében s eközben nagy szerepet kap a munkánkban a zene. a mozgás, a költészet, a festés, a rajz, a kézimunka, a dráma, a kreatív elképzelések megvalósítása az egymás iránti kölcsönös tisztelet légkörében. Ebben a finom közegben erősödhetnek a gyerekek, mindjobban magukra találva.

Arra törekszem, hogy megmutassam a gyerekeknek, hogy a tanulás élvezetes lehet, de a siker érdekében erőfeszítéseket is tenni kell, mindenkinek- nekünk felnőtteknek is- a tőle telhető legtöbbet.

A tanulási folyamat koránt sem egyoldalú. Az erőfeszítéseimből a gyerekek, az ő visszajelzéseikből pedig én is nagyon sokat tanulok és ebben a közös folyamatban a szülők is társaink lehetnek.

Örömmel és kíváncsian várom az új osztályomat: vajon mit hoznak , mire tanítanak majd bennünket felnőtteket, miközben mi is finoman terelgetjük őket az útjukon?