Interjú Volosinovszkiné Bocz Erikával, a 2022-ben induló első osztály osztálytanítójával
Kedves Erika, mesélj egy kicsit magadról!
Volosinovszkiné Bocz Erika vagyok, Hajdúdorogon élek a családommal.
Már az általános iskola 5. osztályában kialakult bennem, hogy pedagógus szeretnék lenni. Így nem is volt kérdéses, hogy középiskolai tanulmányaimat a berettyóújfalui Bessenyei György Szakközépiskolában fogom folytatni. A szakközépiskola 3. osztályában óvodai, 4. osztályában pedig iskolai gyakorlat során bontogathattam szárnyaimat.
A Nyíregyházi Főiskolán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Jogutód Intézményében magyar nyelv és irodalom szakos tanárként végeztem 2000-ben. Később a Debreceni Egyetem TEK Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán kommunikáció és beszédfejlesztő pedagógia tanulmányterületen teljesítettem a pedagógus szakvizsga követelményeit. Pedagógusi portfóliómat 2014-ben készítettem el, 2015 áprilisában pedig eredményesen részt vettem a pedagógusi minősítő eljárásban.
A mesékkel mindig is szerettem foglalkozni. Gyermekkoromban sokszor vettem a kezembe meséskönyveket, illetve meséltem fiatalabb gyerekeknek. Később anyaként a lányaimnak, pedagógusként pedig a diákoknak. Meg lett a gyümölcse, hiszen a lányaim gazdag szókinccsel rendelkeznek, és a diákok is fejlődtek, nevelődtek a mesék hallatán. Nagy öröm volt számomra, amikor 2021-ben elvégezhettem a Hagyományok Házában a Magyar népmese – hagyományos mesemondás. A szövegfolklór tanulása és tanításának módszertana elnevezésű képzést.
Eddigi pályafutásom során Hajdúdorogon és Hajdúnánáson tanítottam általános iskolában. Hála tölt el, amikor ezekre az évekre gondolok.
Miért a pedagógus pályát választottad?
A lényegét röviden így tudom megfogalmazni: gyermekek szeretete és hivatástudat.
Ha visszatekintek az életemben, mintha már ott lett volna bennem. Amikor kisiskolás voltam, sokszor játszottam „tanárosat”, s szerettem mesét olvasni kisebb gyerekeknek. Számomra nagyon sokat adott az alsós tanítóm, valamint felsőben a magyartanárom.
Jó érzéssel és hálával gondolok vissza rájuk, valamint az óráikra. Mindez óriási motivációt jelentett a további tanulmányaim során.
Mi motivált abban, hogy iskolánkba jelentkezz osztálytanίtónak?
Az ember életében sokszor hoz döntéseket: kisebbeket, nagyobbakat egyaránt. Nos, az elmúlt időszakban nekem is döntések sorát kellett meghoznom. Mindezek eredményeként találkoztam azzal a lehetőséggel, hogy a Nyíregyházi Waldorf Iskola leendő elsős osztálytanítót keres.
Amikor elkezdtem mélyebben utánajárni a Waldorf – szellemiségnek, egyre jobban lelkesedtem, hiszen olyan módszereket tárt elém, ami teljes mértékben gyermek – és élményközpontú. Kezdtem nyitottá válni a Waldorf – képzés iránt, amit szeptemberben el is kezdek.
Mire vagy legbüszkébb az életedben?
Inkább az élet igazi ajándékának mondanám elsősorban a két lányomat, akiket nagyon-nagyon szeretek. Másrészt azt, hogy a gyermekek tanítása mellett részese lehetek a tudatos életre való nevelésükben, így nemcsak szakmai, hanem emberi értékeket is átadhatok nekik. Amikor látom, hogy a tanuló felismeri a benne rejlő értéket, és ezt sikerül a felszínre hozni, az a gyermek számra igazi kincs. Megfigyeltem, hogy az utóbbi időben egyre többször beszéltem környezetemben az életre nevelés fontosságáról, valamint az „életiskoláról”.
Már jelenleg is a Pedagógus Kollégium tagjaként készülsz leendő feladatodra. Hogy érzed magad ebben?
Örülök, hogy a Nyíregyházi Waldorf Iskola tanára lehetek, és köszönöm a Pedagógus Kollégium bizalmát. Már ezalatt a rövid idő alatt rengeteg segítséget, odafigyelést, törődést kaptam tőlük, amit nagyon köszönök.
Mit üzensz leendő osztályod tagjainak és szüleinek?
Útravalóul az osztályomhoz a következő Rudolf Steiner idézetet választottam: „A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”
